A 2023.02.04-re szervezett zarándoklaton 31-en indultunk el Tiszaalpárra a Jótanács Anyjához, és összesen 35-en vettünk részt.
Hűvös, esős, és főleg szeles nap várt bennünket. Gondoltam nem is leszünk sokan. De Isten újra és újra meg tud lepni bennünket.

Fél 10-re csak 4-en értek ide, így még vártunk a kezdéssel. Folyamatosan érkeztek még a testvérek, végül Varga Tamás atyáék is megérkeztek Cibakházáról. Imádságainkat elmondva indultunk ki a templomból. Elindulás helyett még néhányan visszatértek a plébániára, így a tervezetthez képpest jelentős késéssel tudtunk elindulni.

A faluból kiérve, a Zalán utca végén szoktuk elkezdeni Rózsafüzéreinket az Örvendetes olvasóval. Tamás atya ekkor már javában gyóntatott. Amikor nem erdőben mentünk, hanm nyílt terepen, a szél majd elsodort bennünket. De a kedvünket nem tudta elrontani. Félúton a szokott helyen az "igazi" határkő mellett most is megálltunk egy kis "szusszanásra", amikor is előkerült egy kis pogácsa, enni- és innivaló.

Ezt követte a "csendszakasz", ahol a testvérek egymástól 8-10 méter távolságra követik egymást, és a Istennel beszélgethetnek, nem a mellettük lévő testvérrel. Miután összevártuk egymást, együtt folytattuk az utunkat tuvább. Az új füzetünkben új énekek kerültek, így már útközben elővettük őket, hogy egy kicsit tanulgassuk.

15 perccel később érkeztünk meg Tiszaalpárra a Jótanács Anyja templomhoz, ahol Vencel atya és Magdolna nővér várt bennünket. Vencel atya vezetésével elimádkoztuk a Jótanács anyja litániát, majd elénekeltük a "Többet ér a Szűzanyának egyetlen egy jótanácsa," kezdetű éneket, valamint kezdésre és befejezésre az úton tanult énekeket. Imádságunk után a plébániára hított át bennünket.

Ismét elkényeztettek bennünket a szeretettükkel. A jóleső teát és forralt bort követően jött a csülkös bableves, a farsangi fánk, és a csörögefánk. No meg még a sütemények. Miután ettünk, ittunk, beszélgettünk, énekelve köszöntük meg a sok-sok mindent.

Útra keltünk, hogy visszatérjünk a Jézus Szíve templomba. Alpárról kiérve a dicsőséges olvasót kezdtük el. A szél minden eddiginél jobban fújt, de mi csak mondtuk az imádságot. Fél távnál ismét megálltunk egy kis időre, előkerültek a maradék pogácsák és innivalók.
Ismét egy csendszakasz következett.

Énekelve értünk a templomhoz. Egy röpke szünet után hozzáfogtunk a záró imádságunkhoz. Szentségimádás keretében, elimádkoztuk a Jézus Szíve litániát, énekeltünk és fohászkodtunk az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztushoz.

A záró szentmise végén Ferenc atya balázsáldásban részesítette azokat, akik a napján nem részesültek benne.
Énekléseinket még felemelőbbé tette, hogy Péter testvérünk gitárt is hozott magával, és amikor csak tudott gitárral kísért bennünket. Így tett a szentmise alatt is.

Feltöltekezve, elfáradva, de tele szívvel fejeztük be a napot.
Nagyon jó érzés volt a csillogó, örömtől ragyogó szemeket látni.

Képes beszámolóhoz kattintson a képre.