A 2024.02.03-ra szervezett zarándoklaton 27-en indultunk el Tiszaalpárra a Jótanács Anyjához, és összesen 37-en vettünk részt.
Szeles, de kellemes idő várt bennünket. Reméltük, hogy sokan összejövünk, és hála a Jóistennek, így is lett.

Folyamatosan érkeztek a testvérek. Kint és bent a plébánián egyaránt gyülekeztünk. A kezdő imádságunkat Varga Tamás atya vezette. Ő 3 fiatalt is hozott magával Cibakházáról. Imádságaink után indultunk Tiszaalpárra.

Most is a faluból kiérve, a Zalán utca végén kezdtük el a Rózsafüzéreinket az Örvendetes olvasóval. Tamás atya ekkor már javában gyóntatott. Félúton a szokott helyen az "igazi" határkő mellett most is megálltunk egy kis "szusszanásra", amikor is előkerült egy kis pogácsa, enni- és innivaló.

A füzetünkbe tavaly új énekek kerültek, így útközben elővettük, hogy egy kicsit gyakoroljuk.

Időben érkeztünk meg Tiszaalpárra a Jótanács Anyja templomhoz, ahol Vencel atya és Magdolna nővér várt bennünket. Vencel atya vezetésével elimádkoztuk a Jótanács anyja litániát, majd elénekeltük a "Többet ér a Szűzanyának egyetlen egy jótanácsa," kezdetű éneket, valamint kezdésre és befejezésre az úton tanult énekeket.

Áldás előtt egy meglepetés várt bennünket: a tiszaalpári hívek készítettek mindenki számára egy kis keresztet börből. Különlegessége, hogy 1 börből készült, ami a zarándokok összetartozását is jelképezi. Erre nem számítottunk, nagyon megleptek bennünket. Felejthetetlen emléket hagytak ezzel a szívünkben. Áldás után a plébániára mentünk

Ismét a bőség zavarával kellett szembenéznünk: tea és forralt bort, nagyon finom gulyásleves, farsangi fánk, csörögefánk, és még sok-sok sütemény, amelyeket fel sem tudok sorolni. Miután ettünk, ittunk, beszélgettünk, énekelve köszöntük meg a sok-sok finomságot.

Útra keltünk, hogy visszatérjünk a Jézus Szíve templomba. Alpárról kiérve a dicsőséges olvasót kezdtük el. A szél most is fújt, de hideg nem volt. Mi pedig csak mondtuk az imádságot. Fél távnál ismét megálltunk egy kis időre, előkerültek a maradék pogácsák és innivalók.

Most is énekelve értünk a templomhoz, ahol egy kis szünet után hozzáfogtunk a záró imádságunkhoz. Szentségimádás keretében, elimádkoztuk a Jézus Szíve litániát, énekeltünk és fohászkodtunk az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztushoz.

A záró szentmise végén Ferenc atya balázsáldásban részesített bennünket. Ezt követően nem szaladtunk szét, hanem a plébánián vacsoráztunk meg, ragyogó szemekkel, és boldogsággal.

Képes beszámolóhoz kattintson a képre.